|  Antwerpen  |  Történelem  |  Látnivalók  |  Flandria  |  Művészet  |  Olimpia  |  Galéria  |  Térkép  |

 

 

 
 
 
Művészet

Antwerpen művészete, nyelve és irodalma területi elhelyezkedéséből következően a flamand művészethez, nyelvhez és irodalomhoz köthető. A flamandok többsége Belgium legtermékenyebb északi és nyugati tartományaiban, Flandriában, Brabantban, Limburgban, kisebb része Dél-Hollandiában és Észak-Franciaországban élő germán eredetű nép. Belgium lakosságának körülbelül 42%-át, azaz úgy 5, 5 millió főt tesznek ki. Kultúrájuk a hollandokéval rokon, vallásuk pedig legjellemzőbben a katolikus. A flamand nép a 11-14. század folyamán jött létre a különböző germán törzsek keveredéséből, mint az alsó frankok, a frízek és a szászok.


Flamand művészet alatt a mai Belgium területének régebbi művészetét értjük. Elnevezését Flandria tartomány után kapta, mivel művészettörténeti szempontból az ő városai játszották a legnagyobb szerepet a régi Németalföld déli tartományaiban. A művészet témáját a németalföldi déli tartományok földrajzi helyzete, politikai szerepe valamint egyháztörténeti szerepe alakította. A középkori flandriai művészetben a német művészet hatása és Franciaország északnyugati részének művészete egyaránt érvényesült. A 15. században a burgundi hercegek uralkodása alatti fellendülés során kifejlődött a nemzeti művészet, melynek forrása szintén Franciaországban keresendő. Később egyre erőteljesebben érvényesült az olasz hatás, amely a római katolikus egyházhoz való tartozás miatt az egyházi művészetben is uralkodóvá vált. A 13. századot a művészet minden területén a Rubens-féle barokk irányzat jellemezte, amely egészen a 19. századba átvezető klasszicizmus megjelenéséig uralkodott.


Az építészetben a román építészet alkotásai is csatlakoztak a német és francia rajnamelléki iskolákhoz, ezek azonban nagy számuk ellenére többnyire jelentősen átalakított formában maradtak meg. Az egyházi építészeti ág különvált a világitól. A 13. század közepén terjedt el a csúcsíves építészet, amit előszeretettel alkalmaztak a székesegyházak építésénél. A világi épületek körében a legjellemzőbbek azok, amelyek a városi polgárság önérzetét, gazdagságát nyilvánítják ki. Fontos feladatot töltött be az ágazatban a kereskedelmi célokat szolgáló hatalmas épületek felhúzása is. Ezek az úgynevezett posztócsarnokok a kereskedő testületekkel, céhekkel és egyes gazdag kereskedők házaival együtt hirdették az ország pompaszeretetét és jólétét. A 16. századot az olasz befolyás jellemezte. Kedvelt motívumok voltak a kartusok, az ormok és a szalagdíszek. A 17. században a hangsúly a templomépítésre tevődött át. A vallási harcokban csorbát szenvedett középkori templomokat rendbe hozták, valamint sok újat is építettek. A flamand műveknek a hagyományos nemzeti elemek adtak sajátos jelleget.


Antwerpen központi pályaudvar (Flickr by Erf-goed.be)

A szobrászat terén sokáig a kisplasztikát tekintették a legeredményesebb ágnak. Évszázadokig virágzott a sárgaréz-öntvények előállítása, melyeket leggyakoribb előfordulási helyükről, Dinantról dinanderie-nak is hívnak. A flamand szobrászat legnagyobbrészt síremlékekben, épületek díszéül szolgáló faragványokban, dekoratív művekben és nagy szárnyas oltárokban gazdag, amelyeken már gyakran erősen érvényesül a realizmus. Néhány helyen hódított az olasz stílus, még másutt a nemzeti vonásokat alkalmazták, de összességében inkább a barokk pompa volt a meghatározó.


Brabo-szökőkút (Flickr by Erf-goed.be)

A festészet a 15. században a flamand művészet legfontosabb ágává vált. Debütált az olaszos ízlés, amit a szinte kötelezővé vált olaszországi tanulmányút is elősegített. A század második felében a romanizmus diadalmaskodott, maradtak azonban festők, akik nemzeti irányban dolgoztak tovább és képeikben koruk népét, valamint annak térbeli környezetét kívánták valószerűen ábrázolni. A vallásos és mitológiai tárgyú képmásokon és képeken kívül többen igyekeztek speciális ágakkal foglalkozni, mint a népies genrefestés, az elegáns élet ábrázolása, az állatfestés, a csataképfestés, a tájképfestés, az építészeti festészet, a tengeri képek festése vagy a csendéletfestés.


Koninklijk szépművészetek múzeuma (Flickr by spinster)

Flamand nyelv alatt a germán nyelv egyik ágát értjük, amely az alsó-frank nyelvjárásból származva Belgium északi felében, Kelet- és Nyugat-Flandriában, Antwerpenben, Dél-Brabantban és Limburgban használatos. A holland nyelvvel szinte azonos, csupán egy-két specifikus flamand szóban és a helyesírásban tér el. A különbségek megszűntetése terén már megindult a németalföldi irodalmi nyelvvel való egyesülés szorgalmazása, bár az újabb flamand költők inkább sajátosságaik megőrzését hangoztatják. Belgiumban mára a francia nyelvvel egyenlő értékű államnyelv, melyet mintegy 5, 5 millióan beszélnek.


Flamand irodalomról egészen a 16. század végéig, mint holland irodalomról beszélhettünk. A protestáns Észak- és a katolikus Dél-Németalföld szétválása után egyszer 200 évre elnémult, majd a 19. század derekán fellendült a modern flamand irodalom. Ez a folyamat 1830-ban, Belgium Németalföldtől való elszakadása után az úgynevezett flamand mozgalommal indult meg. Atyja Jan Frans Willems volt, aki a flamand nyelv állami életben, oktatásügy terén, valamint társadalmi érintkezésben való használatának érvényre juttatását szorgalmazta. Célját, hogy az eddig ezeken a területeken jelen lévő francia nyelvvel a flamandot szembeállítsa, sikerült elérnie. A flamand irodalom témáit tekintve igen sokszínűnek mondható. Drámai és lírai alkotásaiban megtalálhatjuk a falusi élet és a paraszt élet hű ábrázolását, olvashatunk szociális drámákat, romantikus történeti regényeket, nemzeti érzéstől áthatott költeményeket, találkozunk katolikus ideológiával, vidékiességgel, a flamand nép és a hazai táj szeretetével, a parasztság elnyomorodásával, valamint jó páran írtak a flamand nyelv grammatikájáról is. A kisvárosi életet éppúgy, mint Antwerpen életét külön regényekben dolgozták fel, még végül a legutolsó években a falusi regények helyét a városi regények vették át. Az I. világháború idején előtérbe kerültek a társadalmi és politikai kérdések, a proletársors pesszimista ábrázolása, a két világháború közti időszakra pedig a parasztélet realista ábrázolása és a különcök világának humoros bemutatása nyomta rá a bélyegét.


 
 
 
impresszum | jogi nyilatkozat | kapcsolat                                                                                        Antwerpen